A halasi csipke

A halasi csipkevarrás a magyar és az európai iparművészet kimagasló terméke, ami 2010 szeptemberében felkerült a Magyar Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére, így a magyar kultúra védett szellemi örökségének hivatalosan is része lett. A hungarikumként elismert halasi csipke azon kevés iparművészeti értékeink közé tartozik, amely világszínvonalú és az egész világon híres.

A Kiskunhalason honos halasi csipke a magyar népművészet fontos része, és azok közé a csipkeműhelyek közé tartozik, amelyek a századfordulón épültek, azóta is fennmaradtak és a mai napig is működnek. A halasi csipke szülőanyja Markovits Mária volt, azóta az egyedülálló technika nemzedékről nemzedékre száll és az elsajátított tudással teremtenek értéket a mai napig a Csipkeház kiváló népi iparművészei. Az csipke készítés az elejétől a végéig, teljes mértékben kézimunkát igényel, amelyet leheletfinom cérnával és szinte láthatatlanul vékony tűvel végeznek. 

A képen szöveg látható

Automatikusan generált leírás

A varrott csipke készítésének technikája a 16. századi Itáliából terjedt el, a 20. századra pedig már méltó vetélytársává vált a híres velencei és brüsszeli csipkének. Készítéséhez a legfinomabb, hófehér lenfonalat használják. A „levegőben varrott csipke” elnevezést onnan kapta, hogy a csipkét nem varrják rá a mintarajzra, hanem a papírra rajzolt minta kontúrjának megfelelően egy vezetőfonalat feszítenek ki és ezt egy tűbe főzött, egyetlen folytonos szálból gomblyuköltésekkel egészítik ki. A minta körvonala közötti belső közöket pedig díszítőöltésekkel fedik be. A halasi Csipkeházban nagyjából hatvan féle úgynevezett „stoppoló” öltéstechnika mintája tekinthető meg. 

A halasi csipke motívumainak tervezésekor az iparművészek a magyar szimbólumokból merítettek. Három féle csoportba oszthatók a halasi csipkén használt motívumok. Az első a virág- és levélmintás szegélycsipkék, gallérok és zsabók, amelyek jellemzően gránátalma, tulipán vagy csillagvirág mintázatokból állnak. A második az állatalakos szegély- legyezőcsipkék, amin jellemzően szarvasok, pávák és párosgalambok díszelegnek. Az utolsó pedig a figurális, népviseletbe öltözött parasztalakok, amelyek megjelenhetnek egy-egy táncoló pár vagy akár egy juhászbojtár képében.

Lenyűgöző tradíciókat és nemzeti sajátosságokat ismerhetünk meg utazásaink során! Ne felejtsük el megkötni a megfelelő utasbiztosítást, hogy az utazás minden percét ezeknek a kincseknek a felfedezésének szentelhessük!

Követketző cikkünk: A pálinka